Egy csokor nyári emlék

Az elmúlt év decemberében közzétett felhívásunkra, amelyben azt kértük a gyerekektől, hogy írják meg nekünk a legkedvesebb nyári élményüket, sok beszámoló érkezett. A következőkben ezekből közlünk egy csokorra valót. Köszönjük levélíróink értékes sorait és azt üzenjük nekik, hogy fel a fejjel! Már nem tart sokáig a tél: hamarosan jön a szép tavasz és az újabb izgalmakkal és kalandokkal kecsegtető nyári vakáció. Addig is jó tanulást, eredményes tanévet kívánunk honlapunk minden fiatal olvasójának! Az élménybeszámolók között látható fényképek a margitszigeti napközis táborban készültek

Mondy Gréta (9 éves)
Nyári élményeim a családsegítő táborban

Ebben a táborban nagyon jól éreztem magam. Az tetszett a legjobban, hogy nagyon sokat játszottunk és még többet sétáltunk. De megérte. Mivel minden nap elmentünk egy érdekes helyre élményeket szerezni. Ezen a héten nagyon sokat tanultam.
Azért, mert először a Tűzoltóságnál voltunk, ahol megláttam a felhőket. Hogy miért? Mert a tűzoltó autón lévő létra legtetején pillanthattam meg az egész várost.
A következő napon egy másik élménnyel gazdagodtunk. A rendőrséghez igyekeztünk. Ott egy néni kísért bennünket, ő először megmutatta, hogyan kell védekeznünk a betörők ellen. Ezután lementünk a legalsó szintre, ahol megnézhettük, hová érkeznek meg a hívások. Sok-sok kamera képét láttam, az egész kerület sok-sok utcája látható volt rajtuk, biztos a miénk is köztük volt, de pont akkor sajnos nem láttam meg.
Másnap a rendőrmúzeumba indultunk, ahol egy bácsi vezetett minket. Régi nyomozáshoz használt tárgyakat néztünk meg, olyan is volt, amit mi még nem nézhettünk meg, de nekem nagyon fúrta az oldalamat. Végül visszaértünk a táborba, ahol sokat kézműveskedtünk.
Az utolsó napon karaokéztunk, mindenki nagyon jól érezte magát.
Remélem, jövőre további élményeket szerezhetek ebben a táborban és új cimborákkal is megismerkedhetek.

Mondy Evelin (12 éves)
Nyári családsegítő tábor 2011

Ez a tábor mindig nagyon jól sikerül. Kedves itt mindenki. Sokat kézműveskedünk, csapatokban játszunk, karaokézunk, és még rengeteg mindent csinálunk. Múzeumokat látogatunk, Margit-szigeten sétálunk, fagyizunk, játszunk.
Mindenhol jól éreztük magunkat, és még tanultunk is valamit.
Először a rendőrmúzeumban jártunk. Ott megmutatták a bűn elkövetőit, meséltek politikusokról, és nyomozásokról. Nagyon tetszettek ezek a történetek, sok új, érdekes dologgal ismertettek meg bennünket. A főkapitányságra is ellátogattunk, ahol megmutatták, hogyan figyelik a kamerával megfigyelt területeket, milyen bilincsen gyakorolnak a rendőrök és megnézhettünk egy rendőrautót is közelről.
A mentőmúzeumba is eljutottunk, ahol megnézhettük, hogyan élesztenek újra egy embert, hogyan szállítják a betegeket, milyen eszközökkel. Egy mentőautóban is körülnéztünk.
Ja és elfelejtettem a tűzoltóságot! Ez is nagyon izgalmas volt. Felvittek minket egy háznál is magasabbra. Az autókat is megmutatták, illetve azt is, hol várakoznak, alszanak, esznek, isznak, pihennek, olvasnak, és milyen gyorsan kell összeszedniük magukat, ha menni kell.
Amikor a Családsegítőben voltunk, sok közös társasjátékban részt vettünk, énekeltünk, ennyi program mellett nem volt arra időnk, hogy unatkozzunk.
Mindenkinek ajánlom, aki úgy gondolja, hogy érdekesnek találja, amiket írtam, remélem jövőre újra találkozunk.

Baki Lea (13 éves)
Kedves Mikulás!

A nyári játszóházzal voltunk  a tűzoltóságon ahol nekem a magasba emelkedés tetszett a legjobban, mert eredetileg féltem a magasban, de azóta bármilyen magasra felmegyek. Ami a hobbimban,  mármint a Margit szigeti vár mászásban segít. Amikor felmentünk, akkor még csak kb. három méteren voltunk, de én már féltem, de amikor magasabbra mentünk akkor már felőlem ,,fel is mehettünk volna az égbe" mert már nagyon tetszett. Szeretek a magasban lenni!
A másik kedvencem  a tutaj készítés volt a Néprajzi Múzeumban. Azért tetszett az a legjobban mert a vízhez közel van és imádom a vizet na meg pláne azért, mert ,,barkácsolni" kellett és én azt nagyon szeretem. Mármint ,,barkácsolni" !  A tutajt nádból, fogpiszkálóból , hurkapálcából, vászonból (vitorla) és parafa dugóból (hogy ne essen szét) készítettük. Volt aki legénységet is barkácsolt. A tutajt vízre is tettük egy szökőkútba, amíg el nem ázott jól úszott.

Petrovszki Gergely (12 éves)
A Híd Családsegítőben töltött nyári élményem

Nekem a legnagyobb élményem a Tűzoltó nap volt, amikor ellátogattunk a Tűzoltó központba. Odaértünk és épp egy „bevetést” nézhettünk végig. Egy riasztás alkalmával a kocsiban 6 fő ül, és mindenkinek megvan a külön feladata. A szkafander, amit fel kellett venniük, több kilós és alig pár percük van, hogy ezt megtegyék. A parancsnoknak, aki elől ül, kell ismernie a tűz helyét, hogy milyen típusú tűz lett. Ő adja az utasításokat, rajta van a felelősség! Ami még nagyobb élmény volt, hogy beszállhattunk egy darus kocsiba 6-an és 50 méterig felemelkedtünk. Én még ilyen magason nem voltam. A tűzoltó, aki felvitt minket egy kis monitor segítségével, karokkal irányította a kabint. Láthattuk a monitoron, hogy hány métert emelkedtünk. Amikor leértünk, kicsit megnyugodtam, már nem izgultam.
Soha nem fogom elfelejteni ezt az élményt!

Drozda Adrienn (12 éves)
Nyári élmények

Sziasztok!
Nekem leginkább a kaja ízlett! Ilyen finom ebéd még sosem volt semmilyen nyári táborban. A foglalkozások remekek voltak egy percünk sem volt unatkozni, mert mindig volt valamilyen foglalkozás. Elvittek minket múzeumokba is, ahol sok érdekes és új dolgot tanultam! A kis csipet-csapat nagyon összeszokott nyáron és remek barátságok, remek hangulat alakult ki!!! Szerintem le a kalappal a ránk vigyázó felnőttek előtt!

Baki Janka (7 éves)
Kedves Mikulás!

Én még nem tudok írni, mert még csak elsős vagyok ezért anyukám segít nekem. A nyári játszóházban a  tűzoltóknál voltam és az tetszett a legjobban amikor a tűzoltó bácsival felmentünk a magasba a létrával. Én voltam az első, akit felvitt a magasba. Azért engem vitt fel, mert a liftbe nem mertem beszállni, mert egyszer beragadtam. Azt mondta a tűzoltó bácsi, hogy ha nem félek a magasban, a liftben sem fogok félni. A magasban nagyon tetszett, ott nem féltem már. A tűzoltó bácsi megdicsért, hogy milyen ügyes és bátor vagyok és azt mondta ha szeretném elmehetek a családdal is a tűzoltókhoz. Amikor az utolsó gyerek is felment a csoportból akkor a tűzoltó bácsi még egyszer felvitt engem. Sajnos a tűzoltók hívást kaptak, hogy valahol tűz van és el kellett menniük három autóval és utána mi is visszamentünk a családsegítőbe. Most már nem félek a liftben.