Nőnapi köszöntő

Hazánkban 1948 óta jeles nap a március 8-án ünnepelt Nemzetközi Nőnap. Kevesen tudják, hogy az ünnep eredetileg nem a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezéséről szólt: 1857 március 8-án New Yorkban az Amerikai Szocialista Párt a jobb munkafeltételekért szervezett tüntetést, amelyen mintegy negyvenezer, a textiliparban dolgozó nő vett részt. Az ünnep 1977-ben vált igazán nemzetközivé, amikor az ENSZ felhívására a földgolyó legtöbb országában felvették az ünnepek sorába.

A Nemzetközi Nőnap az évtizedek múlásával fokozatosan elveszítette munkásmozgalmi jellegét, és a hangsúly immár a nők emberi jogainak biztosítására és védelmére helyeződött át. A jeles nap alkalmából Kosztolányi Dezső: Nők című versével köszöntjük az ünnepelteket.

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nők, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más
s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekből aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddő gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen-cikázó tétovaságommal,
ha nem lennétek ti,
megértők, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hű sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel
s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagott az örömtől, hogy vagytok
s én is vagyok, mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.