A Magyar Kultúra Napjára emlékeztünk

Január 22-én 15.00 órakor a Previ Tanoda diákjai és pedagógusai az intézmény előtt villámcsődület keretében emlékeztek és emlékeztettek a Magyar Kultúra Napjára, ami hivatalos állami ünnep hazánkban. A közreműködők a nemzeti Himnusz egykori kézírásos lapjairól készült nyomatnak és a költő Kölcsey Ferenc portréjának felmutatásával keretezték az emléknap megnevezését: a Magyar Kultúra Napja, 2024.

 

Mint emlékezetes, Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon, Csekén tisztázta le a Himnusz kéziratát – ezért január 22. napját tekintjük a nemzeti összetartozást, a több mint ezer éves magyar államiságot  kifejező költemény születésnapjának. Első alkalommal 1989 januárjában, a Hazafias Népfront kezdeményezésére került sor az emléknap megünneplésére. A magyar Országgyűlés 2022. december 7-én, a Himnusz megszületésének 200. évfordulója előtt nyilvánította január 22. napját nemzeti emléknappá, a Magyar Kultúra Napjává. A flashmob résztvevői természetesen valamennyien tisztában voltak az emléknap jelentőségével, és azt is magától értetődőnek tekintették, hogy kivétel nélkül tudták a Himnusz első versszakát.

 

Kölcsey Ferenc

HIMNUSZ

  A MAGYAR NÉP ZIVATAROS SZÁZADAIBÓL

 

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének?
Hányszor támadt tennfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt,
Magzatod hamvvedre?

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában.
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

(1823)